2015. október 28., szerda

1. Fejezet - Kapjuk el a szökevényeket!

-Ébresztő szőkeség! -verte a fejemet legjobb barátnőm a hatalmas bíborvörös párnájával.
- Erza-nee még öt percet. -nyavalyogtam.
Persze ezzel semmit sem értem el, ugyanis Erza egy határozott mozdulattal megragadta a bokám és lerántott az ágyról. A földön feküdve szídtam mindent ami él és mozog, majd nagy nehezen feltápászkodtam a földről és visszaborultam a pasztelkék franciaágyamba. Bele fúrtam a fejem a párnáimba és percekig élveztem a csendet. Lustán nyújtózkodva nézelődtem majd egy nagy sóhaj keretében felültem. Erza kapkodva húzta fel a lábára az acél csizmáját majd gyors léptekkel sietett a bőröndeiért és máris elhagyta közös kis otthonunkat. Hosszú munkára ment,ilyenkor mindig korán felkelt hogy tudassa velem attól hogy ő elment nekem ugyanúgy élnem kell tovább nem pedig lustulni. Hát igen, csúnya szokásom hogy magamtól nem nagyon csinálok semmit, Erza ezt egyszerűen csak "életképtelenségnek" nevezi edig ez csak egy kis természetes lustaság. Egy dolgot azonban bárhol,bármikor csinálok az pedig a festés. Egyszerüen imádok bele merülni a nagy semmibe és alkotni. A szabad időm nagy részét ezzel is töltöm ha éppen nem munkát végzek vagy Erza nem rángat el valami "csapat építő tréningre" a többi céh taggal. Valahogy az egyedül létet mindig is jobban szerettem.
Kómás fejjel kikecmeregtem az ágyamból és bevonszoltam magam a fürdőszobába. Egy gyors zuhanyzás után beálltam a csap elé és a tükörben vizsgáltam végig magam. Hosszú, jbal oldalt felnyírt szőke hajam kócosan össze-vissza állt, a vége kissé felpöndörödve csapdosták a combomat, azonban a fekete villám alakú tincsem mint mindíg most is tökéletesen álltak. Jáde zöld szempár tekintett rám vissza, alatta pedig hatalmas fekete karikák éktelenkedtek melyek csak azt bizonyították hogy megint hajnalig festettem.
Bedugtam a számba a fogkrémes kefét közben épp a hajvasalómat dugtam be áram alá mikor azt hallottam hogy valaki csönget a bejárati ajtón. Lassú léptekkel haladtam az ajtó felé majd mikor kinyitottam egy fekete hajú magas fiúval találtam szembe magam aki elpirult arccal mért engem végig.
-Istenem Rias miért vagy ilyen pici köntösben, kint van mindened! -takarta el a szemét Gray.
-Neked is jóreggelt, gyere be.-sóhajtottam majd beinvitáltam a látogatómat. Gyorsan bementem a szobámba felöltözni közben Gray türelmesen várt a nappaliban és a falnak támaszkodva nézelődött. Miután felrángattam magamrfa a szokásos hétköznapi ruhámat- kék hosszú újjú vállkilógós mell alá érő felsőt melyen a ball oldalon egy fehér "x" van,fekete rövid farmernadrágot melynek az övéből egy bal oldalt szét váló térdig érő narancs sárga palást lógott, egy vastag fekete nyakpántott, valamint egy kék combzokni kandikált ki a fekete tornacipőből, illetve mint mindíg most se vettem le magamról az apró kék jégmedállomat amely egy kis ezüstláncon lógott a nyakamon- majd visszabattyogtam a fürdőszobába és rendbe tettem a hajam valamint egy kis apró sminkkel eltüntettem a szemem alatt húzódó karikákat.
-Kész vagy már?!-Türelmetlenkedett Gray.
Ekkor kiléptem a fürdőszobából és egy félénk mosoly keretében bólintottam. Intett nekem hogy forogjak neki,én pedig csöndben megtettem. Általában Erza dolga volt hogy minden nap végigmérjen engem, de amikor elment a hosszabb S-osztályú munkákat elvégezni mindíg Gray vagy Laxus vette át a helyét.
Miután bólintott hogy jó vagyok megfogta a kezem és egyből elindultunk a céh felé. Nem azért fogta a mert egy pár vagyunk, szimplán csak elővigyázatos volt mivel tudta hogy két perc alatt el tudok tévedni, a reggeli városi forgatagban pedig könnyen szem elől tud veszteni. Hát igen...lusta, feledékeny és csendes vagyok,ráadásul még tájékozódni se tudok. Mindíg szükségem van valakire aki felügyel engem. Egyedül festeni tudok...illetve még valamit amit még az elöbb említettnél is jobban,az pedig a mágia. Én vagyok a Fairy tail művész sárkánya Rias Dreyar. Egymagam képes vagyok elpusztitani egész Magnolia városát. Ennek a hatalmas erőmnek két oka is van. Az egyik hogy én vagyok az első generációs villám sárkány ölő. A másik pedig a saját magam által fejlesztett mágia az "Art make" melyel bármit amit a hatalmas ecsetemmel és a fantáziámmal megalkotok életre kell és hatalmas pusztítást végez az irányításom alatt. Természetesen én is egy S-osztályú mágus vagyok, de nem sűrűn végzek ilyen nehézségű feladatokat.
Ahogy bementünk a céhbe Gray-el, valami furcsa zavargást éreztem a céh tagjai közt ezért egyenesen a mesterhez mentem.
-Jóreggelt nagypapa. Lemaradtam valamiről?
-Ami azt illeti pont jókor jöttél.-nézzett rám komolyan a nagypapi.- Natsu és az új tag Lucy eltűntek,ráadásul magukkal vittek egy S-osztályú küldetést.
Egy pillanatra elgondolkodtam majd vállat vonva hátat fordítottam és leülltem az egyik asztalhoz. Elővettem a vázlat füzetem majd egy ceruzát és elkezdtem rajzolgatni.
-Milyen céh mester örökös vagy te hogy nem érdekelnek a saját család tagjaid?-sóhajtott Makarov.
Unottan pillantottam rá,majd a szemem fejjebb kémlelődött. Az emeleten Mirajane éppen leszidta Laxus-nii-t aki flegma vigyorral nézett farkasszemet az általában mosolygós és kedves démonnal.
-Laxus ha láttad őket a megbízással elmenni miért nem állítottad meg őket?! Te is tudod hogy még nem elég tapasztaltak ahoz hogy véghez vigyenek egy S-osztályú feladatot.-Nézett Mirajane dühösen.
Laxus unottan vigyorgot majd vállat vonva elfordította a fejét. Ekkor találkozott a tekintetünk és egy kedves mosollyal intett nekem. Bólintottam neki majd a fejemet lehajtva felálltam az asztaltól és kifele indultam.
-Gray visszahozzuk Natsut!-jelentettem ki a tényt,ezzel felszólítva hogy jöjjön velem.
-Igen is Hercegnő. -jött utánam gyors léptekkel.
Nem igazán volt ínyemre ez a gúnynév amit kiiérdemeltem,de nár hozzászoktam. Ezzel a kis becenévvel foglalták össze azt az oldalamat hogy határozott és ilyesztő ember vagyok akinek a szava szent és sérthetetlen. Valamilyen szinten igaz is volt,hisz általában elég gonosz fejet vágok amikor valaki ellenkezni próbál és ha kell az erőmet is bevetem.
Gyalog elmentünk Magnolia széléig majd béreltünk egy kocsit és csöndben utaztunk. Gray velem szemben üllve nézett ki az ablakon,néha pedig rám pillantva ellenőrizte hogy minden rendben van velem. Csöndben támasztottam a fejem és unottan bambultam. Éreztem ahogy a szemem egyre jobban csukódik le és lassan úgy éreztem mintha a gravitáció egyre jobban nyomna oldalra. Ekkor Gary mellém üll és az ölébe hajtotta a fejemet.
-Megint sokáig festettél ugye? Na aludj amíg oda nem érünk.-mosolygott le rám.
Gyengén mosolyogva bólintottam és a szememet lehunyva rögtön elnyomott az álom. Még utoljára éreztem ahogy Gray gyengéden simogatta az arcom és már nem is voltam ebben a világban.

Szenrencsére csak egy pár órás út volt mire elérkeztünk abba a városba ahol a szökevények tartózkodtak. Unott fejjel, lassan lépkedve nézelődtem hátha minél többet megjegyzek a város házikóiból vagy megpillantom a két jómadarat de semmi. Gray mint mindig most is fogta a kezemet és határozott léptekkel haladt elöttem, maga után húzva engem. Alig észrevehetően beleszaglásztam a levegőbe, amely nem mondható valami nyugodtnak. Észak felől erős szél kapott a hajamba, az orromat pedig csípős sós szag és még ezerfnyi illatfoszlány támadott le. Reflexből az arcomhoz kaptam az egyik kezem és a térdemre támaszkodve kapkodtam a levegő után.
-Rias minden rendben?-hajolt le hozzám Gray és aggódó tekintettel mért végig.
-Igen...-egyenesedtem fel.- Natsu a kikötőben van.-Mutattam észak felé.
-Franc...Az az idióta biztos egy hajót akar szerezni. -ekkor Gray hírtelen a elkapta a kezeimet, a hátára emelt majd átkarolta a combjaimat és gyorsan futni kezdett.
-Hé mit csinálsz?! -kapaszkodtam hírtelen a nyakába.
-Sietnünk kell és nem akarom hogy elvkeverdj a hátam mögött futva.
Egy szót sem szólva erősebben kapaszkodtam a nyakába és lehunyt szemekkel vártam hogy le tegyen. Szenrencsére nem voltunk messze a kikötőtöl ami alig hét kissebb hajóból állt és csak pár halász tartózkodott ott. Ahogy Gray elengedett kicsit nyújtózkodtam majd körbe néztem, és elindultam az egy kissebb kék csónak felé. Gray hangtalanul követett majd amikor már alig öt méterre voltunk megálltam és egyenesen az elöttem álló embereket néztem.
-Nem is tudom hogy jó ötlet ez...mi lesz ha a mester utánunk küld valakit amiért elszöktünk?- aggodalmaskodott Lucy.
-Ugyan, bárkit küldjön leütöm mint a cölöpöt.-vigyorgot Natsu.- Kivéve Erzát...vagy ami rosszabb ha Riast küldené utánunk.-borzongott meg.
Ekkor Happy ijedt fejjel mutogatott Natsu mögé, aki miután megfordult majdnem elájult a döbbenettől mikor meglátott engem. Unott fejjel néztem rájuk,majd csak ennyit mondtam:
-Irány haza.-forditottam a tekintetem a tengerre majd vissza a szökevényekre.-Most!
-Igenis Hercegnő!-repült Happy a vállam felé rémülten.
-Na a bátorság bajnoka.-sóhajtott Lucy.
-Jobban teszitek ha hallgattok rá, engedélyt kaptunk arra hogy erőszakkal vigyünk vissza titeket.-Mondta a mellettem álló Gray.
Natsu egy pillanatra elgondolkodott majd komoly tekintettel a szemembe nézett.
-Majd ha edlvégeztük a küldetést! - Ekkor egy hírtelen mozdulattal Gray mögé ugrott és úgy tarkón ütötte hogy egyből kifeküdt melettem.
Lucy és Happy döbbenten nézték az eseményeket, én azonban egyből kapcsoltam és egy jól irányzott csapással úgy gyomron ütöttem Natsut,hogy egy jó pár métert repült. Mikor felállt a kezét egyből a gyomrára szorította, ahol az öklöm nyoma szinte egyből belilult, elkezdett lángolni a keze és szadista vigyorral nézett rám.
-Most fel lettem tüzelve!-közeledett felém.
-Ez a mágia.....művészi!- jelent meg egy piros ecset a kezembe amely a nyakamig ért, a feje pedig lángolva rajzolt a mágia pecsétet. Ekkor azonban hírtrlen hatalmas fájdalom nyilalt a fejembe és térdre rogytam. Ekkor egy újjabb fájdalom támadott meg, ami még az előzőnél is nagyobb volt és tehetetlenül összeestem. A látásom elhomájosodott és mindent vizhangként hallottam.
-Lucy elment az eszede?! Honnan szedted azt a deszkát?-hallottam Natsu hangját.
-Hát csak..megakadályoztam hogy egymás torkának essetek.-sóhajtott.- Mit csináljunk velük?
-Magunkkal visszük.Kötözzük meg őket!
Ellenkezni akarta,azonban minden porcikám sajgott és nem volt hajlandó megmozdulni. Már csukva volt a szemem amikor éreztem ahogy a durva felületű kötél gyre szorosabban fonódik körém. Ordítani próbáltam, de egy hangot se tudtam kipréselni a torkomon. Végül csak nnyit sikerül kinyöszörögnöm magamból:
-Natsu...kinyírlak....- majd elnyelt a sötétség.

Mikor kinyitottam a szememet émelygés fogott el. Egy apró csónakon voltam megkötözve és egy kissebb sziget felé sodródtunk.
-Jó reggelt Rias.-Nézett rám a szintén gúsba kötött Gray morcos tekintettel.-Hogy van a fejed?
-A...fejem?-néztem rá bután de így is rosszul voltam a jármű iszonyomtól.
-Ja Lucy kicsit túl nagyot ütött és eléggé védrzett.-nézett rám Natsu.
-Hé azt mondtad nem köpsz be!- fogta be Lucy Natsu száját.
A hányingerrel küzködve néztem körbe. A csónak orránál egy halász figyelte a szigetet majd se szó se beszéd hírtelen a vizbe ugrott. Mindannyian döbbenten néztük az eseményt majd amikor a hátam mögé pillantottam ijedten felordítottam:
-Vegyetek nagy levegőt! -majd egy hatalmas hullám csapott le a csónakunkra és mind a vízben kötöttünk ki. A hullámok ide-oda csapkodtak, ráadásul meg voltam kötözve így úszni se tudtam...nem mintha tudnék. Próbáltam nem pánikba esni és valami jó tervet kitalálni, azonban neki csapódtam egy sziklának és éreztem ahogy a fejem ismétnsajogni kezdett. Még láttam ahogy a víz vörösre színeződött mielött a maradék légbuborék kiszökött volna a számból. Elötte azonban még egy utolsó szót nagy nehezen kipréseltem magamon:
-Art make: dolphin.... -esetlenül elmerültem a vízben, azonban egy apró nyomást éreztem a hátamon amely egyre feljebb és feljebb tolt. Ekkor azonban már elvesztettem az eszméletemet.